Több helyről hallottam már itt a hetedik kerületben, hogy „HellóAnyu!”, így, egyben, de sokáig nem tudtam, mit is takar ez pontosan. Aztán egyik kolléganőm, Mihály Edina mutatta be nekem Lipták Orsit, aki egy beszélgetés alkamával megosztotta velem, hogy mit is jelent ez a két szó, mely valójában egy. Orsi első gyermekének megszületése óta álmodik egy olyan közösségi kávézóról, ahova a kisgyermekes nők, szülők gyerekekkel együtt is nyugodtan bemehetnek, hiszen otthonos, baba- és mamabarát, ezen fölül pedig olyan funkciókat lát el, amelyek megkönnyítik, változatosabbá teszik az életüket.
„11 évvel ezelőtt szembesültem azzal, hogy pusztán attól, hogy született egy babám, szinte teljesen kiszorultam a társasági életből. Vagy a barátaink jöttek föl hozzánk látogatóba, vagy mi mentünk el hozzájuk, tehát nagyrészt lakásokban találkoztunk, esetleg a játszótéren, ahol azonban a gyermektelen felnőttek nem igazán érezték komfortosan magukat, nem beszélve arról, hogy néha azért én is kimozdultam volna onnan. Ősztől tavaszig, esőben, hóban, szélben pedig még a parkok , játszóterek se jöhettek szóba .”
Orsi ennek a hiánynak a betöltésére találta ki azt a közösségi helyet, ami alapvetően felnőtteknek szól, ugyanakkor a kialakítása bababarát, gyerekbarát. Szerinte az egyéves kor körüli időszak a legnehezebb, amikor már nincs el a kicsi hosszasan a hordozókendőben vagy babakocsiban, de még járni sem tud vagy csak felügyelettel, viszont a mozgásigénye már hihetetlenül nagy – és a megfelelő környezetben jól eljátszik, karnyújtásnyira a szüleitől, akár vagy kisebb-nagyobb társaival. Eközben pedig az anya is és a gyerek is társaságban van, nem a négy fal között.
„A legtöbb hellyel sokszor nem is az a baj, hogy nem vihetem be a gyereket, hanem az a szemléletbeli hozzáállás, hogy például nem engedik meg, hogy átpelenkázzam vagy hogy megszoptassam, mert esetleg az zavaró lehet másoknak. Persze ez valahol érthető is, ezért is lesz jó az, ha megnyit a HellóAnyu!”
Felmerült, hogy Nyugat-Európában egészen más a szemlélet, és hogy ez nyilvánvalóan egy hosszas folyamat eredménye. A kisgyerekes családok sokkal inkább részesei a nagyvárosi, belvárosi életnek.
„Sokan gondolják, hogy a belvárosban nem nagyon élnek kisgyermekes családok. Inkább az a helyzet, hogy a belvárosban nem szívesen vagy a gyerekkel hosszú ideig az utcán, és a helyek többsége sem alkalmas az ott tartózkodásra.”
Orsi szerint szemléletváltásra volna szükség, bár az utóbbi években ez a tendencia határozottan felfutóban van. Született egy új társadalmi igény: a kisgyerekes nőket már nem feltétlen elégíti ki anyáink hagyományos családmodellben betöltött, otthonülős-házimunkázós szerepe, társasági életre vágynak, bátrabban kimennek a városba, a programokra kisgyermekkel is, aktívabban szeretnének a munkahelyükkel is együttműködni. Nem beszélve az idelátogató kisgyerekes turistákról, akik szintén keresik a számukra megszokott baba-mama helyeket.
„Berlin számomra az egyik jó példa. Az egész város hihetetlenül gyerekbarát, kerületenként több bababarát kávézó is akad, ahol komplett családok találkoznak egymással, fényképeket nézegetnek, játszanak a gyerekkel, vagy programokon vesznek részt, sőt, dolgoznak aközben, hogy a gyerek körülöttük játszik. A kisgyermekes szülők nem szorulnak ki a társadalomból és a munkaerőpiacról sem, nem kell mindent elölről kezdeniük.”
Mindehhez viszont Budapesten még hiányzik az infrastruktúra, bár akadnak remek kezdeményezések: egyre több helyen találhatunk játszósarkot kávézókban, éttermekben, vagy fordítva, a játszóházakban létesítenek kávézósarkot a szülőknek. A HellóAnyu! teljes mértékben családbarát kávézó, illetve közösségi tér kíván lenni: olyan hely, ahol gyerekek és felnőttek együtt tudják jól érezni magukat, de mindenki a saját korosztályának megfelelően – hangsúlyozta az ötletgazda. Orsi szerint – nem kizárólag az anyagi források szűkössége miatt – nehéz megvalósítani és valódi hellyé változtatni egy efféle kezdeményezést.
„Négy évvel ezelőtt közgazdász barátnőmmel kezdtünk el konkrétan gondolkodni azon, hogy hogyan is legyen az álomból valóság. Alapítottunk egy szociális szövetkezetet, és akkor raktuk össze az első pályázatot is. Társadalmi vállalkozást szerettünk volna indítani, azaz egy olyan üzleti modellt létrehozni, amely fenntartható, és egyben alternatívát nyújt egy társadalmi problémára. Üzleti tervünk kidolgozásában A NESsT Társadalmi Vállalkozásfejlesztő Alapítvány és az Ökomama Projekt segített. A NESsT-től innovatív és színvonalas üzleti tervünkkel díjat is nyertünk, de az indulást a Norvég Civil Támogatási Alap is finanszírozza. Így tudtunk egy önkormányzati helyiséget kibérelni a 7. kerületben és belevágni a felújításba, aminek a végét viszont még így sem látjuk.”
A HellóAnyu! arculatához hozzáratozik egyrészt az ökotudatos szemlélet is: az üzemeltetés és az ételkínálat terén is fontos szempont lesz a környezeti fenntarthatóság. Ebben partner ük többek közt a Messzelátó Egyesület és a Szatyor Bevásárló Közösség. Másrészt olyan közösségi és kulturális programoknak, tréningeknek, foglalkozásoknak adnak majd otthont, amelyek elősegítik az anyukák személyiségfejlődését, szocializációját, fejlesztik szakmai kompetenciáikat. Szerencsére sokan jelentkeztek, hogy szívesen együttműködnének velük, és tartanának beszélgetőcsoprtot, ökokört, életmód-tanácsadást vagy akár nyelvtanfolyamot.
Ami a beszélgetésből igazán nagy tanulság volt – azonkívül, hogy remélhetőleg hamarosan megnyílik a HellóAnyu! –, hogy megfogalmazódott egy olyan közös gondolat, miszerint felesleges a cégvezetőknek attól félni, hogy egy náluk dolgozó nőnek gyermeke van. Mert ugyan mi késztethet hatékonyabb munkára, nagyobb odafigyelésre, intenzívebb koncentrációra, mint egy kisgyerek és a körülütte lévő család életének megszervezése? Talán a Marsutazás. A HellóAnyu! azonban nem ott lesz, hanem itt, egészen közel: a Csányi utca 7 szám alatt!
Ha szeretnétek majd hírlevelet kapni vagy együttműködni, vagy bármilyen módon támogatni a kezdeményezést, keressétek ... Lipták Orsit a liptakorsi@csaladbaratvaros.hu címen.
A riportot és a fotókat készítette: Szöllősi Mátyás
