A Dreschler-palota kapcsán kirobbant ügyben folytatjuk a vizsgálódást. A Podo-Pro.hu című oldalon Ema néven egy szakértő cikksorozatára bukkantunk, aki nem csak mint városgazdász elemzi a helyzetet és a pécsi Magasház történetével való párhuzamokat, hanem mint városlakó is, az ésszerűség keretein belül maradva, objektíven szemléli az őt is érintő eseményeket. Az eddig két részből álló sorozat első epizódjából idéznénk most, mely alapkérdésekkel foglalkozik, például azzal, meddig vagyunk hajlandók tűrni még azt, amire mi is utaltunk korábbi cikkünkben, hogy átnyúljanak a fejünk fölött vagy elhitessék velünk, hogy jó nekünk az, ami valójában azért nem is annyira frankó, s hogy miként szórják el a pénzt felesleges dolgokra, és hoznak olyan döntéseket, amiket semmiféle szakmai vagy társadalmi egyeztetés nem előzött meg. Ema cikkeinek lényege nem csak abban rejlik, hogy külső szemlélő is észreveszi egyrészt a részletekben rejlő turpisságokat, hanem hogy arra buzdít egyértelműen, hogy ne tűrjük tovább a mellőzöttséget és azt, hogy társadalmi szervezeteknek, szakértőknek semmiféle ráhatása nem lehet a törvényalkotók döntéseit illetően:
A Dreschler-palota
"Tizenkilenc évesen észrevettem, hogy az urak csalnak: akkoriban az volt a divat, hogy a meglévő városoktól jó messzire lakótelepeket építettek, és erre azt mondták, hogy gazdaságos! Pláne olcsóbb, mint a belváros házait felújítani… hazugság volt – ma már mindenki tudja, de akkor komoly szakemberek tették a nevüket a döntés mellé, és állították, hogy a zöldmezős beruházások jobbak nekünk… Nekünk? Kérdezett valaki minket akkor, azóta is? Már tizenkilenc évesen, városgazdász hallgatóként is átláttam a szitán, az ócska populizmuson, a rövidtávú gondolkodást tükröző megoldásokon, amelyek valójában, iszonyú sokba kerülnek a közösségnek. A közösségnek, az adófizető polgároknak, akiket azokés ezek a politikusok is mélyen lenéznek és kihasználnak. A kérdés, hogy mi, meddig vagyunk hajlandók hülyét csinálni magunkból?"
A teljes cikk itt olvasható: http://podo-pro.hu/pava-balett/