Az, hogy történnek érdekes, és felettébb furcsa dolgok a kerületben, szinte megszokott, hírt is adtunk már korábban néhány ilyen kirívó esetről. Azonban az a történet, amit P. Balázs, a Wesselényi utcában található egyik vendéglátóhely tulajdonosa megosztott velünk, mindenképp elszomorító és elgondolkodtató, abban a tekintetben, hogy milyen irányvonalak és érdekek mentén történnek bizonyos esetek. Balázs pár nappal ezelőtt jókedvűen, mosollyal az arcán mesélte el ezt a történetet, amit most igyekszünk itt összefoglalni a számotokra.
2013 áprilisának elején jó néhány munkás dolgozott P. Balázsnak azért, hogy az általa üzemeltetni kívánt vendéglátóhely megnyithasson, és ehhez, nyilvánvalón különféle alapanyagokra volt szükség, mivelhogy jócskán átalakításra került az egyébként korábban is konyhás helyként működő üzlet. Azt már az elején érdemes megjegyeznünk, hogy Balázs építész végzettséggel rendelkezik, tehát nyugton bízhatunk abban, hogy alapos munkát végzett és ilyet is várt el azoktól, akik neki dolgoztak ebben az időben az átalakításon. Április 5-én aztán a Közterület Felügyelet, már nem első alkalommal, meglátogatta az éppen alakuló üzletet, és ekkor 30 ezer forint bírságot szabott ki rá. Balázs elmondta, hogy ez – a határozat szerint – egy „köztisztasági rendbírság”, ami azt takarja, hogy sóderrel szennyezték az utca felületét, amikor az építéshez szükséges alapanyagokat bepakolták az üzletbe. Elmondása szerint, mivel gyakorlatilag ezen időszak alatt folyamatosan érték efféle inzultusok, nem tulajdonított komolyabb jelentőséget az ügynek, befizette az említett összeget a postán és dolgoztak tovább az üzleten, ami el is készült, ma is üzemel nagyszerűen. Azonban néhány hónap elteltével, a budaörsi járási bíróságtól – mivel P. Balázs nem budapesti lakos – kapott felszólítást, hogy mivel az ő tudomásuk szerint nem fizette be az említett összeget, 6 (azaz hat) napra be kell vonulnia a börtönbe, hogy törlessze az adósságát, illetve, megválthatja ezt azzal, hogy ha azonnali hatállyal befizeti a 30 ezer forintos összeget. Balszerencséjére a felújítás alatt a csekk bizonylati része elkallódott, így nem tudta igazolni a befizetést. Az érdi szabálysértési hatóságnál, mikor hozzájuk fordult, azt javasolták, hogy az ilyen eseteknél jobban jár az ember, ha feljelentést tesznek ellene, mert az elbírálás során, amit nyilván nem a Közterület felügyelet maga végez, elutasításra kerül majd az ügy. Ezt követően az ügyben illetékes bíróval is beszélt Balázs, aki elmondta, hogy a rendőrségének már ki van adva, hogy állítsák elő és a börtönbe kerülést csak úgy kerülheti el, ha a hatályos összeget valaki azonnal befizeti, és annak bizonylata bemutatásra kerül. A bírónő, amikor Balázs felkereste telefonon, azt is kiemelte, hogy – amennyiben Baracskára kerül – a csekk bizonylatának felmutatásával azonnali hatállyal el kell hogy engedjék a börtönből. P. Balázs elmondása szerint egyedül maga a Közterület felügyelet nem foglalkozott az üggyel, s még annak hatására sem voltak hajlandóak utánanézni, hogy vajon tényleg befizetésre került-e már korábban az összeg, hogy a járási bíróság telefonon megkereste az Erzsébetvárosi felügyeletet. Hivatalos válaszukban pusztán annyit közöltek, hogy nem találják a bizonylatot, ami igazolná, hogy P. Balázs befizette a harmincezer forintot. Az érintett, beszélgetésünkkor és korábban is, a Közterület Felügyelet felé is jelezte, hogy úgy véli, nem neki kellene bizonygatni, hogy befizette az összeget, hanem – ha problémája van az illetékes hatóságnak – nekik igazolni azt, mivel és kinek tartozik. Ez „természetesen” elmaradt. A vége persze a huzavonának az lett, hogy P. Balázs ismételten befizette a bírságot, és így nem kellett egyetlen percet sem börtönben töltenie.
A történethez tartozik még, és ezt egyfajta zárójeles résznek tekinthetjük, ami talán összefügg az esettel, talán nem, hogy azóta, az elmúlt hónapokban három alkalommal büntette meg a Felügyelet az üzletet a terasz különféle jogtalan használata miatt, holott engedéllyel rendelkeznek, és ráadásul majdnem 2 négyzetméterrel kisebb(!) felületet használnak, mint amire jogosultak. P. Balázs mindezt nevetve mesélte el nekünk, és csupán azért szomorú, mert úgy érzi; ez bárkivel megtörténhet, s hogy bizony sokszor célzott „támadásnak” vannak kitéve bizonyos vendéglátóhelyek, amelyek ugyanakkor minden erővel igyekeznek betartani és betartatni a szabályokat, rendesen fizetik az adót, a most bevezetésre kerülő felügyeleti díjról nem is beszélve. Arról is beszélt még, hogy Erzsébetvárosnak vannak olyan részei, melyek a Főváros által kezeltek, ők adják ki mondjuk a helyfoglalási engedély, s vannak olyanok, melyeket maga a 7. kerület felügyel. Érdekes, hogy az előbbi részeken feleannyiba kerül egy ilyen engedély, és ráadásul egész éjszakára érvényes a helyfoglalás. P. Balázs azt is kiemelte, hogy tisztában van vele: az itt lakóknak bizonyos értelemben nehézségeket okoz, hogy ilyen sok vendéglátóhely üzemel a kerületben, de egyrészt ennek megvannak a maga előnyei, másrészt ez semmiféleképpen sem függ össze az igazságtalansággal és a jogtalan bíráskodással.
Az említtetek alapján bizonyára mások is küzdenek efféle problémákkal. Nem szívesen írjuk azt, hogy szeretnénk összegyűjteni a hasonló eseteket, bárcsak ne kellene többet ilyen és ehhez hasonló dolgokról írni, de egyelőre úgy tűnik, bármi előfordulhat.
