Hetes

Fotók: Szöllősi Mátyás és Todoroff Lázár

augusztus 30-án 4. alkalommal került megrendezésre az Örkény kert a Madách téren, olyan fellépőkkel mint Kocsis Zoltán, aki Bartók: Egy este a székelyeknél című darabját adta elő, a Budapest Klezmer Band, akik egy rövid koncerttel szerepeltek, a Kaláka, akik természetesen inkább a kicsikre koncentráltak a Kányádi-versek megzenésített változatával, vagy épp Csuja Imre, aki az Örkény Színház színpadán a Jónás Könyvét adta elő Babits Mihálytól. Egy kis képgalériát állítottunk össze az egész napos eseményről:

fotó: Szöllősi Mátyás (forrás: Fidelio.hu)

Interjú Zsendovits Ábellel, az Azért7 Egyesület elnökével

Emlékszel még, hogy milyen volt mondjuk 20 évvel ezelőtt a Kazinczy utca?

Sötét, romos, lepusztult hely volt, minden élet és vidámság hiányzott belőle. Aztán a vagyonkezelés, illetve nem-kezelés következtében átalakult a bérlet-struktúra, megjelentek új beépítések, sajnos sok megbocsáthatatlan bontás ment végbe, de nem csak itt persze, hanem az egész kerületben. Nagyon sok olyan épület emelkedett ki, mely mind esztétikai, mind az élhetőség szempontjából sem az igazi. Visszatérve, már-már egy rozsdaövezetben nyílt meg a Szimpla kert 2004-ben a mai helyén, és bizony 4-5 évnek el kellett telnie, mire a kerületi vezetés, vagy maga a város lereagálta úgy igazán, hogy ez jó, és hogy valóban elkezdte húzni a környéket felfelé. Bár már a második évtől volt a Szóda kert és minden évben nyitott egy új hely, de idő kellett hozzá, hogy beinduljon az élet a környéken.

Aztán úgy „kinőtte magát”, hogy próbálták is korlátozni rendesen…

Igen, 2010 környékén igyekeztek csendrendeletekkel szabályozni a nyitva tartást, sok hely be is zárt. A vagyonkezelés akkor már nem szívesen adott ki önkormányzati ingatlanokat, de aztán valahogy a piac mégis megtalálta magát, és úgy 2010-11-től van egy emelkedő tendencia. Aki nem nyújt igazán színvonalasat, az bizony elhullik, és új jön a helyére. Azóta, ebben az elmúlt 3-4 évben, biztos vagyok benne, hogy Budapest is legalább megduplázta a vendégéjszakáinak számát, most már Európa szerte is a Budapest és a Kert szavak jelentenek valamit. Ha a régiót tekintjük egyébként, akkor biztos, hogy itt lehet a legjobbat és a legkifizetődőbb módon bulizni. Azt hiszem, egyre sokszínűbb a kerület, egyre több hely alakítja ki a saját stílusát, szemléletét, és egyre izgalmasabb az egész.

Mit gondolsz, hány hely nyitott a tíz év során, amit mondjuk a Romkocsma szóval lehetne leginkább jellemezni?

Jó kérdés, és nem is mernék pontos számot mondani, de száz közeli, az biztos. Ez mindenképpen egy jó dolog, hiszen nem csak arról van szó, hogy Budapest egyik elhalt részéből az egyik legmenőbb, leglátogatottabb, legtöbb pénzt termelő kerülete lett, hanem ha arra gondolok, hogy sikerült elindítani egy folyamatot, amit mások követtek vagy rácsatlakoztak, és ez működőképes, sokan szeretik, akkor volt és van értelme annak, amit itt igyekszünk létrehozni. Azért is fogalmazok így, mert fontos, hogy a Szimpla például egyfolytában alakul, funkcióiban gazdagodik, nincs megállás.

Mesélnél kicsit a Madarak és Fák napjáról? Május 10-én került megrendezésre - mi volt pontosan a cél?

Az azért már köztudott, hogy Erzsébetváros rendelkezik a Fővárosban a legkevesebb zöld felülettel, sőt talán Európában sehol sincs olyan városrész, ami ennyire nélkülözné a növényeket – fából is meglehetősen kevés van. Ha nincs fa, akkor nincs madár se és mivel ez egy nemzetközi nap, jó alkalomnak tűnt, hogy egyrészt felhívjuk erre a komoly hiányosságra a figyelmet, illetve hogy megmutassuk, milyen jó és hasznos, ha sétálóutca a Kazinczy, és hogy mennyivel élhetőbb így a Kultúra utcája. Tavaly volt kísérlet arra, hogy sétálósítsuk legalább éjszakára meg hétvégente, de egyelőre a rendszer, illetve a szereplők összességében nem mutatkoztak olyan érettnek, hogy ez nyugodt körülmények között működhessen, és sajnos a lakók szenvedték el akár a kerékbilincselést vagy egyéb, például a táblák rossz elhelyezéséből adódó problémákat. De úgy gondoltuk most, hogy egy komoly projekttel igyekszünk megmutatni – ha már másnak nincs igazán konkrét elképzelése, milyen is legyen a kerület vagy legalább a Kazinczy utca –, milyen irányba is volna érdemes továbblépni.

Milyennek képzeled el a Kazinczyt?

Az utcai parkolást teljes egészében megszüntetném, néhány rakodó hely és mozgáskorlátozott hely kivételével. Az átmenőforgalmat teljesen megszüntetném, az arra jogosult lakók vagy a mélygarázsban parkolóhellyel rendelkezők részére egy rendszámfelismerős, süllyedőoszlopos rendszert vezetnék be. Padokkal és fákkal tarkítanám az utcát.

Ez nem egy olyan bonyolult dolog, Budán például van rá példa, egy olyan utcában, a Lövőházban, ahol elég komoly forgalom haladt át anno, van ott két bevásárlóközpont is...

Valóban nem bonyolult, csak a szándék nincs meg, a lakásokhoz járó parkolási engedély egyelőre fontos szerepet kap a szavazatmaximalizálásban. Megvan az újító szándék, de ez még kevés, a kritikus tömeg nincs meg hozzá.

És a többi hely - mármint a vendéglátóhelyek -, ők mennyire támogatják ezt a projektet?

A Kazimír, a Kirakat, a Kőleves, a Kőleveskert, Mika Tivadar Mulató, Téli Kertem, ők mind-mind nagyon aktívan részt vesznek ebben, és most a Madarak és Fák napja kapcsán is részt vettek a szervezésben, az egésznek a lebonyolításában. Alakult is egy Kazinczy Munkacsoport, amelynek fő célja a „Kazinczy” brand erősítése. Ugyebár nincs meg igazán a lakók részéről a támogatottság, hiszen ha arra gondolunk, hogy ez több teraszt jelentene, nyilvánvalóan több vendéget, intenzívebb jelenlétet, akkor inkább azt választják, hogy egy vagy két autó álljon a terasz helyén. A Madarak és Fák napjának egyik legfontosabb üzenete, hogy a sétálóutca létrejöttével a lakók érdekei nem csorbulnak, és jobb az, ha gyerekek szaladgálnak, és családok sétálnak az utcában, mint ha napi 600 autó megy keresztül.

A cél elérése forgalomtechnikailag mennyire bonyolult?

Nem az, nyilvánvalóan. De mivel annyi szereplő van ebben a történetben, kezdve a Fővárossal, folytatva a helyi vezetőkkel, a BKK-val, hogy nincs igazán gazdája az ilyen jellegű döntéseknek, változtatásoknak. Bizonyára a középső szakasz lezárása, autómentesítése viszonylag könnyen megoldható volna; de ha megnézzük, publicitása sincs – azon kívül, amit mi vagy más helyek, blogok közvetítenek – az ilyen jellegű, vagy akár komolyabb változásoknak, munkálatoknak. A kerületi újság nem szól semmiről, az emberekhez nem jutnak el alapvető információk arról a helyről, ahol élik a mindennapjaikat és semmilyen pro-aktív párbeszéd nem zajlik egyetlen fórumon sem..

Erről, amit most mondtál, az jut eszembe, hogy van egy hivatalos kerületi honlap, ahol a Kazinczy nemzetközi szintű sétálóutcának van reklámozva, persze csak a házak felső fele szerepel a fényképeken, hogy ne látszódjon; autók azért találhatók az utcában...

Igen, ez jó példa arra, hogy mivel próbálják megtetetni az embereket. Ott van az idegenforgalmi adó, és az új felügyeleti díj, amiről gyakorlatilag semmit sem tudunk, talán annyit, hogy a kerület takarítására fordítanak belőle, de ahhoz, hogy a kommunikáció, és az egésznek a kezelése jól működjön, hatékony legyen, kéne egy jó, gondos gazda, mert – már bocsánat, de – Mancika a 3. emeleten nem tudja a választ ezekre és ezekre a kérdésekre. Nem is a feladata, bizonyára, nem a szakmája. Pénz volna rá, vannak profi ügynökségek, piaci alapon meg lehetne szervezni, akár a legdrágábbat is foglalkoztathatnák, csak a szándék hiányzik. Úgy érzem, hogy a helyi politika érdeke egészen más. Pontosan az, hogy a helyi erők minél kevesebbet szerepeljenek az országos médiában, egyszerű lavírozás ez, konfliktuskerülés. A saját tévéjén lemegy, ami lemegy, és nagyjából ennyi.

Milyen volt a rendezvény? Hogy sikerültek a programok? Sokan voltak, ez egyértelmű..

Elsősorban azt vártam még előtte az egésztől, hogy talán néhány döntéshozó rádöbben: érdemes ezzel foglalkozni (én magam egyiküket sem láttam egyébként a rendezvényen, noha munkanap volt), s hogy ez alapjában véve egy jó dolog, és hogy néhány lakó, mikor kinéz az ablakon szombat délben, rájön, hogy jobb ezt látni, mint hogy egy pizzafutár keresztülhajt a robogójával, vagy hogy taxik állnak sorban az utca végéig. Egyébként tényleg remek volt, az idő is kedvezett, sokan is voltak, az Önkormányzat kitakarított előtte a környéken, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy segítőkészek voltak, a lezárás is zökkenőmentesen zajlott. A lakók is jól fogadták, elálltak az autókkal, és a helyek is aktívan részt vettek az egészben. Sokszínű volt az utca, amit jó volt látni, és a programok is, amiket meghirdettünk, mind megvalósultak nem kis részvétellel. Megsokszorozódott a fák száma, nem csak mi ültettünk, hanem a többi hely is, és ez folytatódni fog. A feltorlódó forgalomból adódó első dudálás a rendezvény vége után tíz perccel hangzott fel. Napközben igazán elfogadóak, toleránsak voltak azok is, akik dolgoztak, vagy munkából jöttek-mentek haza.

Mikor lesz/lehet a folytatása?

Épp az imént kérdezték tőlem a Háztáji boltban, hogy mikor lesz, lesz-e egyáltalán folytatás, merthogy nekik nagyon tetszett és bíznak ebben az egészben. Hát, én is bízok! Úgy volna szép, ha minden hétvége ilyen lehetne. Ősszel biztosan lesz folytatása, addig is gyűjtjük az aláírásokat, várjuk az ötleteket, az építő kritikai észrevételeket.

Az interjút és a fotókat Szöllősi Mátyás készítette

Szegény Madách tér. Szegény mi, akik azt hittük, hogy lesz ebből valami jó is. Nem tudom máshogy kezdeni ezt az írást, amiről már az elkezdése előtt eldöntöttem, hogy nem húzom hosszúra. Egyrészt azért, mert túl sok negatívumot lehetne "papírra" vetni, másrészt, mindenki láthatja, hogy is néz ki a tér, aki ellátogat oda. De azért kezdjük egy kicsit korábban. 2012 októberében írták ki a pályázatot a Madách tér átalakításával kapcsolatosan, és szerintem sokan emlékeznek, mi magunk is írtunk róla korábban (itt), hogy milyen tervek is készültek, és melyik az a hat, mely versenyben maradt. Végül a D. jelű pályázat nyert, talán az egyszerűségével, de végül is egy, ettől eltérő terv lett beígérve, amiről szintén szót ejtettünk (itt). Természetesen a most "elkészült" átalakítás nem ezt a tervet tükrözi vissza (miért is lenne így?), leginkább a 6 korábbi pályamű közül győztes terv valamiféle csonkított verziója látható ma a tér helyén. Hogy ez miért így alakult, azt nem lehet tudni, de ettől persze még lehetne zöld, igényes, színes, többfunkciós stb. a kocsiktól megszabadított terület, de sajnos ezek nem jellemzőek rá. Összességében, ha közeledünk a térhez, teszem azt a Deák tér felől, és a szemközti zebrán haladunk át, egy sivár felület nyílik meg a szemünk előtt, aminek a közepén egy szökőkútra emlékeztető valami bugyog, holott a tavalyi leírás szerint, mely az Építészfórum oldalán jelent meg, ilyennek képzelik el majd a megújult Madách teret: "A teret központi elhelyezkedéséből adódóan Erzsébetváros kapujaként értelmeztük. Kiindulópontja lehet a kerületben egyedien megjelenő romkocsma-túráknak, amelyek a turisták és a budapesti lakosok körében is egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. A külföldiek által gyakran felkeresett látványosságok egyszeri megtekintésével szemben az volt a célunk, hogy a tervezési terület barangolásra invitáljon a belváros szívébe, a szűk utcácskák és eldugott kis vendéglátóhelyek hangulatának megtapasztalására." - Sok mindent lehetne még idézni ebből a szövegből, és nyilván máshonnan is, de nyugodtan és egyértelműen leszögezhetjük, hogy jelen pillanatban a tér nem invitál semmire, és az elkészülte után pár nappal is inkább szomorúságra és értetlenkedésre ad okot, mintsem, hogy örömünket fejezzük ki abban tekintetben, hogy egy olyan közösségi tér létesült, ahol az egészen fiataloktól elkezdve a legidősebb korosztályig, mindenki megtalálja azt, amit egy modern tér adhat. Pozitívumként említhetjük a fákat, de azokból sincs túl sok azért. Nézzük csak végig: maga a felület ocsmány, a legigénytelenebb műkő, ami csak létezik, mely ráadásul a leghanyagabb módon lett lerakva. Már most érdekes kopásminták és gumicsíkok figyelhetők meg rajta, pedig fél óra alatt csak néhány biciklist láttunk. A tér hullámzik, de nem azért, mert még tart a vb. A padok kényelmetlenek, kevés van belőlük, és még egy normális háttámlát sem sikerült kitalálni egyikhez sem, úgyhogy akinek fáj a háta, az inkább álldogáljon vagy menjen haza. A szökőkút be lett tolva középre, de semmi funkciója, még egy csinos megoldást sem sikerült belevinni, hogy jókedvvel másszon bele az épp ott bukdácsoló kisgyerek. Kevés a kuka, ez abból is látszik, hogy ma délben dugig volt mindegyik, a tér már most olyan szemetes, mintha évek óta használnák. Az egyik oldalon fákkal szegélyezett ülöalkalmatosságokon mennyi? 10 ember fér el kényelmesen? Az egész tér sivár, unalmas, funkciótlan. Még a kis kúpszerű ülőhelyek sem kerültek beállításra, amelyek azon a terven szerepelnek, amire még leginkább hasonlít a tér. Összességében üres az egész és semmi sem utal arra, hogy bent az Erzsébetvárosban valami jó is történet az emberrel. Ez persze több szempontból is problematikus, például, hogy mit szólnak azok, akik pályáztak, akik komoly szakmai munkát végeztek, és idejüket, pénzüket ölték abba, hogy - ha már eltűnnek az autók - legalább jó is legyen a tér. Kíváncsi volnék, hogy szakmai körökben hogy értékelik az elkészült művet, merthogy nem olyan lett (semmilyen szempontból) mint amilyennek/amilyeneknek megígérték, az tuti. És mit szólunk mi, akik használni szeretnénk? Mi most itt ennyit szóltunk: álljon itt néhány kép a térről, amit még egy hete sincs, hogy átadtak:

Friss, vegyszermentes zöldségre volna szükséged, olyanra, ami egyenesen a termelőktől kerül hozzád? De nincs elég időd, hogy keresgélj vagy napról napra beszerezd az egészséges alapanyagokat? A Zöld Waldorf Szociális Szövetkezet jóvoltából könnyen hozzájuthatsz a friss zöldségekhez és gyümölcsökhöz, melyek Szeged környéki gazdáktól jutnak el a fővárosba! Ahogyan azt az egyik átvevő helyszínen, a Szimpla Háztáji Boltban a Szövetkezet egyik munkatársa, Dobra Izabella elmondta; nagyjából egy tucat termelővel állnak kapcsolatban, akiktől vegyszermentes zöldségeket és gyümölcsöket vásárolnak fel. Üzlethelyiséget vagy raktárt nem üzemeltetnek, így tartva alacsonyan a költségeket és az áraikat. Az elmúlt egy évben igen sokan tájékozódtak a kezdeményezéssel kapcsoltosan, és ez alatt az idő alatt megduplázódott azoknak a száma, akik rendszeresen vásárolnak, hétről hétre megrendelik a kosarukat valamelyik átvevőpontra – egyébként ha igény van rá, a Zöldségkosár munkatársai termékeiket házhoz is szállítják. Ami fontos, hogy kedden 19 óráig kell leadni a rendeléseket! Budapesten több átvevőpont is működik, például a Szilágyi Dezső téren, az említett Kazinczy utcában, de a Greenpeace Egyesült irodájába is kérhetitek a termékeket. A kosarak természetesen mindig az előző napon kerülnek összeállításra a rendelők igényei szerint; a rendelés menetéről, a rendelhető termékekről, az átvevőpontokról, és bármi másról, ami számotokra fontos lehet, bővebb információt találhattok a www.zoldsegkosar.hu oldalon.

fotó: Szöllősi Mátyás

Most már nem kizárólag a II. kerületben, hanem itt, Erzsébetvárosban is téma, hogy mi lesz a macskakövekkel, azon túl is az utcaképpel, és a közösség felületeivel. A Frankel Leó utca átalakítása kapcsán a facebookon oldal jött létre s mégpedig azért, hogy a lakók, közelben élők tiltakozásukat fejezzék ki azzal kapcsolatosan, hogy az évtizedek óta az említett burkolattal ellátott utca a megkérdezésük nélkül átalakításra kerül. Hasonló dolog zajlódik a mi kerületünkben is, méghozzá a Klauzál utcában, ahol - az UNECSO védelem ellenére - szintén a teljes utcakép megváltozását előidéző munkálatokat terveznek. Az ügyről irt az Index is, és ebben az esetben is létrejött egy facebook oldal, hogy minél többen értesüljenek az ezzel kapcsolatos hírekről. Nyilvánvaló, hogy a védelem alatt álló utca átalakítása eleve problémás, és az is, hogy egyik esetben sem tájékoztatták a lakóközösséget/lakóközösségeket a tervezett munkálatokról, harmadrészt; a Klauzál utcai átalakítás például a kerületi önkormányzat honlapján sem található - tehát nem lehet informálódni a megvalósulás ütemezéséről, a forgalomelterelésekről, arról, hogy milyen is lesz valójában az elkészült mű etc. Biztos, hogy szempont az utca képének megtartása, valamint a gyalogos, biciklis, autós forgalom könnyítésének előidézése, így inkább arra biztatnánk mindenkit, legyen az lakó, önkormányzati képviselő, civil szervezet önkéntese, vagy puszta érdeklődő, akinek van önálló véleménye, hogy fejtse ki azt, akár itt kommentben, akár a linket oldalakon. Szerencsére látszik az, hogy a párbeszédre van igény, és ilyen, és ehhez hasonló hozzászólások is léteznek, például ezzel az üggyel kapcsolatban: (Frankel Leó utca "A múlt héten láttam Bécsben egy utcát (pont olyan volt mint a Frankel, hangulatilag is, elhelyezésileg is, szélességileg is), le akartam fotózni, csak nem volt nálam telefon, ahol középen 1 sáv aszfalt volt, a 2 oldalon pont olyan macskakő, mint a miénk, ezen vagy autók parkoltak vagy kávézós asztalok voltak kirakva, és úgy 20 méterenként volt egy olyan fekvőrendőr, ami egy emeltebb színtű macskaköves pár méteres szakasz volt. Nagyon jó hangulata volt az utcának, megmaradt a patina, barátságos volt, az autók se cikáztak, de nem kellett zötyögni sem (azoknak, akiket ez zavar). Le fogom fotózni legközelebb... Szeretném visszacsinálni ezt az egészet, és őszintén és übernaívan azt gondolom, hogy 1% esély lenne is rá, ha be lehet bizonyítani, hogy nem voltak szabályosak." - Halas Dóra)

A Klauzál utca felületének megvédése érdekében petíciót is aláírhat bárki: itt.

Írtunk már korábban olyan bejegyzést ide, hogy szükséges volna belátni az önkormányzat képviselőinek, s azoknak, akik itt-ott döntéseket hoznak, hogy egyre inkább nyilvánvaló, mennyire nagy szükség van a kommunikációra, arra, hogy az itt (vagy ott) élőkkel is konzultáljanak arról, mi változik a környezetükben, így az életükben. Bízunk abban, hogy eljutunk oda, hogy ha nem is tökéletes döntések születnek, de azoknak meghozatala előtt lehetőség szerint megkérdeznek minden érintettet.

(fotó forrás: facebook)

A megoldás: süllyedő oszlop, behajtás csak engedéllyel, amelyet az ide bejelentett természetes és jogi személyek kaphatnak. A "vegyes forgalom" nem működik.

Tegnap, azaz május 10-én egy fantasztikus napot tölthetett bárki itt a Hetedik kerületben, azon belül is a Kazinczy utcában, ami igazi sétálóutcává vált erre a napra, teljes hosszában! Számtalan esemény; koncert, felolvasás, játékok, közösségi főzés, faültetés, a Budapest Bike Maffia hangulatjavító projektje, gyermekfoglalkozások színesítették ténylegesen az utcát! Az Azért7 Egyesület azt kívánta megmutatni (sikerrel!), hogy milyen is az, mikor nem autók szelik át az utcát, hanem biciklisek, sétáló fiatalok, középkorúak, idősek, ha tér nyílik az alkotásra és az ünneplésre! Álljon itt egy képes válogatás a Madarak és Fák napjáról:

fotók: Szöllősi Mátyás

Több helyről hallottam már itt a hetedik kerületben, hogy „HellóAnyu!”, így, egyben, de sokáig nem tudtam, mit is takar ez pontosan. Aztán egyik kolléganőm, Mihály Edina mutatta be nekem Lipták Orsit, aki egy beszélgetés alkamával megosztotta velem, hogy mit is jelent ez a két szó, mely valójában egy. Orsi első gyermekének megszületése óta álmodik egy olyan közösségi kávézóról, ahova a kisgyermekes nők, szülők gyerekekkel együtt is nyugodtan bemehetnek, hiszen otthonos, baba- és mamabarát, ezen fölül pedig olyan funkciókat lát el, amelyek megkönnyítik, változatosabbá teszik az életüket.

„11 évvel ezelőtt szembesültem azzal, hogy pusztán attól, hogy született egy babám, szinte teljesen kiszorultam a társasági életből. Vagy a barátaink jöttek föl hozzánk látogatóba, vagy mi mentünk el hozzájuk, tehát nagyrészt lakásokban találkoztunk, esetleg a játszótéren, ahol azonban a gyermektelen felnőttek nem igazán érezték komfortosan magukat, nem beszélve arról, hogy néha azért én is kimozdultam volna onnan. Ősztől tavaszig, esőben, hóban, szélben pedig még a parkok , játszóterek se jöhettek szóba .”

Orsi ennek a hiánynak a betöltésére találta ki azt a közösségi helyet, ami alapvetően felnőtteknek szól, ugyanakkor a kialakítása bababarát, gyerekbarát. Szerinte az egyéves kor körüli időszak a legnehezebb, amikor már nincs el a kicsi hosszasan a hordozókendőben vagy babakocsiban, de még járni sem tud vagy csak felügyelettel, viszont a mozgásigénye már hihetetlenül nagy – és a megfelelő környezetben jól eljátszik, karnyújtásnyira a szüleitől, akár vagy kisebb-nagyobb társaival. Eközben pedig az anya is és a gyerek is társaságban van, nem a négy fal között.

„A legtöbb hellyel sokszor nem is az a baj, hogy nem vihetem be a gyereket, hanem az a szemléletbeli hozzáállás, hogy például nem engedik meg, hogy átpelenkázzam vagy hogy megszoptassam, mert esetleg az zavaró lehet másoknak. Persze ez valahol érthető is, ezért is lesz jó az, ha megnyit a HellóAnyu!”

Felmerült, hogy Nyugat-Európában egészen más a szemlélet, és hogy ez nyilvánvalóan egy hosszas folyamat eredménye. A kisgyerekes családok sokkal inkább részesei a nagyvárosi, belvárosi életnek.

„Sokan gondolják, hogy a belvárosban nem nagyon élnek kisgyermekes családok. Inkább az a helyzet, hogy a belvárosban nem szívesen vagy a gyerekkel hosszú ideig az utcán, és a helyek többsége sem alkalmas az ott tartózkodásra.”

Orsi szerint szemléletváltásra volna szükség, bár az utóbbi években ez a tendencia határozottan felfutóban van. Született egy új társadalmi igény: a kisgyerekes nőket már nem feltétlen elégíti ki anyáink hagyományos családmodellben betöltött, otthonülős-házimunkázós szerepe, társasági életre vágynak, bátrabban kimennek a városba, a programokra kisgyermekkel is, aktívabban szeretnének a munkahelyükkel is együttműködni. Nem beszélve az idelátogató kisgyerekes turistákról, akik szintén keresik a számukra megszokott baba-mama helyeket.

„Berlin számomra az egyik jó példa. Az egész város hihetetlenül gyerekbarát, kerületenként több bababarát kávézó is akad, ahol komplett családok találkoznak egymással, fényképeket nézegetnek, játszanak a gyerekkel, vagy programokon vesznek részt, sőt, dolgoznak aközben, hogy a gyerek körülöttük játszik. A kisgyermekes szülők nem szorulnak ki a társadalomból és a munkaerőpiacról sem, nem kell mindent elölről kezdeniük.”

Mindehhez viszont Budapesten még hiányzik az infrastruktúra, bár akadnak remek kezdeményezések: egyre több helyen találhatunk játszósarkot kávézókban, éttermekben, vagy fordítva, a játszóházakban létesítenek kávézósarkot a szülőknek. A HellóAnyu! teljes mértékben családbarát kávézó, illetve közösségi tér kíván lenni: olyan hely, ahol gyerekek és felnőttek együtt tudják jól érezni magukat, de mindenki a saját korosztályának megfelelően – hangsúlyozta az ötletgazda. Orsi szerint – nem kizárólag az anyagi források szűkössége miatt – nehéz megvalósítani és valódi hellyé változtatni egy efféle kezdeményezést.

„Négy évvel ezelőtt közgazdász barátnőmmel kezdtünk el konkrétan gondolkodni azon, hogy hogyan is legyen az álomból valóság. Alapítottunk egy szociális szövetkezetet, és akkor raktuk össze az első pályázatot is. Társadalmi vállalkozást szerettünk volna indítani, azaz egy olyan üzleti modellt létrehozni, amely fenntartható, és egyben alternatívát nyújt egy társadalmi problémára. Üzleti tervünk kidolgozásában A NESsT Társadalmi Vállalkozásfejlesztő Alapítvány és az Ökomama Projekt segített. A NESsT-től innovatív és színvonalas üzleti tervünkkel díjat is nyertünk, de az indulást a Norvég Civil Támogatási Alap is finanszírozza. Így tudtunk egy önkormányzati helyiséget kibérelni a 7. kerületben és belevágni a felújításba, aminek a végét viszont még így sem látjuk.”

A HellóAnyu! arculatához hozzáratozik egyrészt az ökotudatos szemlélet is: az üzemeltetés és az ételkínálat terén is fontos szempont lesz a környezeti fenntarthatóság. Ebben partner ük többek közt a Messzelátó Egyesület és a Szatyor Bevásárló Közösség. Másrészt olyan közösségi és kulturális programoknak, tréningeknek, foglalkozásoknak adnak majd otthont, amelyek elősegítik az anyukák személyiségfejlődését, szocializációját, fejlesztik szakmai kompetenciáikat. Szerencsére sokan jelentkeztek, hogy szívesen együttműködnének velük, és tartanának beszélgetőcsoprtot, ökokört, életmód-tanácsadást vagy akár nyelvtanfolyamot.

Ami a beszélgetésből igazán nagy tanulság volt – azonkívül, hogy remélhetőleg hamarosan megnyílik a HellóAnyu! –, hogy megfogalmazódott egy olyan közös gondolat, miszerint felesleges a cégvezetőknek attól félni, hogy egy náluk dolgozó nőnek gyermeke van. Mert ugyan mi késztethet hatékonyabb munkára, nagyobb odafigyelésre, intenzívebb koncentrációra, mint egy kisgyerek és a körülütte lévő család életének megszervezése? Talán a Marsutazás. A HellóAnyu! azonban nem ott lesz, hanem itt, egészen közel: a Csányi utca 7 szám alatt!

Ha szeretnétek majd hírlevelet kapni vagy együttműködni, vagy bármilyen módon támogatni a kezdeményezést, keressétek ... Lipták Orsit a liptakorsi@csaladbaratvaros.hu címen.

Facebook-oldal

A riportot és a fotókat készítette: Szöllősi Mátyás

Május 10-én a Kazinczy utcában működő helyek összefognak, hogy megmutassák, igenis, érdemes tenni azért, hogy élhetőbb legyen a város, s hogy milyen hasznos és célravezető volna, ha bizonyos utcák - például a Kazinczy utca - sétálóutcává válnának. A Madarak és Fák napján a Kazinczy utca teljes hosszában lezárásra kerül és számtalan eseménnyel várják a legkülönfélébb helyek bent és kint egyaránt a környék, a 7. kerület, de egész Budapest lakóit. A szervezőktől (Azért7 Egyesület) informálódtunk, hogy milyen programok is várható az egész napos fesztiválon, ezekből szemezgetünk most elöljáróban egy kicsit: Lesz természetesen faültetés és madárbemutató, kapcsolódva a madarak és fák napjához,

ekkor kerül sor a Wichmann-kocsma tűzfalára kerülő street art utcatérkép ünnepélyes átadására és számos képzőművészeti kiállítás kerül megnyitásra aznap az utcában. A jól ismert és sokak által nem véletlenül kedvelt biciklis vásár is megrendezésre kerül a Szimpla Kertben (Goldsprint, Magyar Kerékpárosklub, BuBi, hazai kreatív alkotók részvételével); akusztikus, világzenei és jazz koncertek, fellépők, mint például Bélaműhely, Iparkutya, Puszi, Lakatos Trió; táncelőadások a Táncművészeti Egyetem részételével, tangóbemutató és oktatás; tűzzsonglőrök, artisták fellépései várhatók, jelen lesz az érdi Harmónia Vegyeskar, mely a klasszikus zene képviselője lesz a programsorozatban. A rendezők a  kicsikre is gondolva szerveznek óriás szappanbuborék fújó versenyt, kismotoros ügyességi vetélkedőt, kézműves, kreatív foglalkozásokat, játszóházat, gyermekeknek szóló színházi előadásokat tart majd a Szimpla Színház csapata.

Április közepétől használható majd a BKK által üzembe helyezendő biciklis rendszer (BUBI), mely lehetővé teszi, hogy  a város különféle pontjai közt közlekedhessünk kétkerekűvel. Ahogyan az az alábbi videóban is elmondásra kerül az egyik üzembehelyező szakember által, alkalmi bérlőként és rendszeres bérlőként is igénybe lehet venni majd a szolgáltatást, melynek nemcsak hogy forgalomcsökkentő (mármint autós) hatása lehet, de egyéb előnyei is vannak. Persze érkeztek már hozzászólások bőven a neten, hogy aránytalan az elosztás, hogy talán nem vagyunk felkészülve a itt a városban, hogy normális keretek közt tudjuk használni mindezt, meglátjuk. Részletek a videóban, amit egyébként pont itt nálunk, a Wesselényi utca Síp utca sarkán készítettek az itteni állomás összeszerelésekor - az alábbi link mögött egyébként meg is nézhetitek, hol lesznek az állomások városszerte: www.bkk.hu/bubi/allomaslista/

Budapesten is elég sok hajléktalan él, ráadásul olyan törvényi szabályozás lépett életbe nem is olyan régen, mely szerint nem tartózkodhatnak életvitelszerűen az utcán. Bárcsak sokkal többen "járnának így", mint ez az úriember, aki verseivel lett híres, és az alkotás által tudott előre lépni.

A brazil Raimundo Arruda Sobrinho több mint harminc évig élt az utcán. Ott írta verseit, és csak álmodni mert arról, hogy egyszer talán majd ki is adják azokat. Élete 2011-ben változott meg gyökeresen, amikor egy Shalla Monteiro nevű nővel találkozott, aki úgy döntött, létrehoz egy Facebook-oldalt Sobrinho verseinek. A site-nak jelenleg 40 ezer követője van, de ami talán ennél is sokkal fontosabb, az oldalnak köszönhetően a férfi újra otthonra lelt. A fenti videóban Sobrinho bátyja könnyek között mesél arról, hogyan talált rá a testvérére. A férfi azóta újra velük él, ráadásul úgy néz ki, hogy még verseit is ki fogják adni. Videó indul, zsebkendőket előkészíteni!

forrás:HuffPost

Korábban több írásban is foglalkoztunk a Madách tér felújításának ügyével, és most azért vesszük elő újra a témát, mert egyrészt nem nagyon történnek események a téren, melyek a megújulás felé mutatnak, másrészt közeledik az az időpont, amikor azonban ennek a folyamatnak le kellene zárulnia. Az eredeti időpont egyébként 2013. tavasza lett volna, de az önkormányzat jelezte, hogy ez, a közbeszerzés kiírásának csúszása, és egyéb problémák miatt csúszik, előreláthatólag 2014 tavaszáig. Ez ugyebár - még akkor is, ha csak most köszöntött ránk a tél - hamar itt lesz, és január 29-én így festett maga a tér, ami valljuk be, egy eddig megszokott állapotot mutat:

Korábbi cikkünkből, mely 2013. március 6-án jelent meg, most kiemelünk egy részletet, hogy látható legyen röviden, milyen út vezetett el addig a tervig, ami elviekben hamarosan testet ölt:

"Mint ahogyan arról már jó néhány bejegyzésünk szólt korábban, javában zajlik a Madách tér átalakítása körüli hercehurca. Nézzük meg, hogyan is áll a dolog. Az Önkormányzat bő egy évvel ezelőtt kiírt egy pályázatot, nyolc felsőoktatási intézmény hallgatói számára, hogy tervezzenek olyan lehetséges arculatot a 7. kerület egyik patinás terének, mely átalakításra szorul, s hogy végre egy élhető és ne autók lakta, meglehetősen szürke övezet legyen - eddig rendben. A 36 beérkezett pályamunkából 6-ot ítélt a zsűri (többek közt Vattamány Zsolt (polgármester) és Ráday Mihály (művészettörténész)) alkalmasnak arra, hogy aztán a közönségszavazáson induljon, és ebből a 6 meglehetősen eltérő tematikát felvázoló és illusztráló tervből került ki győztesen a D jelű munkahttp://www.madachter.hu/madachter/Palyazatok.html. Ez gyakorlatilag hónapokig tartotta magát, mindenki arra várt, hogy kiírják a közbeszerzést a kivitelezést illetően, s hogy végre elkezdődhessenek a munkálatok. Azonban a tervezők, vagyis az egyetemisták, mivel még tanuló státuszban vannak, nem kaphattak valódi tervezési engedélyt, s nyilván ennek következményeképpen áll most úgy a helyzet, hogy felbukkant egy egészen új terv (legalábbis a külső szemlélők számára eddig biztosan ismeretlen munka), melyről azonban a kerület vezetése elmondta, ahogy azt cikkében Zsiray-Rummer Zoltán az epiteszforum.hu-n írja. „[...] a blogon szereplő terv szintén a pályázatra érkezett, de a legjobb hat közé nem került be, tehát nem a nyertesek munkájának továbbtervezéséről van szó." Kis utánajárással egyébként kiderítettük: a Studio Nomad – Tarcali Dávid, Pongor Soma és Pásztor Bence csapata – készítette a tervet.”

Mindenképpen érdekes a döntés, vagyis egy olyan terv kerülhet megvalósításra, mely nem került be a győztesek közé. De ez valószínűleg csak a kisebbik probléma, azzal szemben, hogy a munkálatok nem zajlanak, holott még az időjárás is engedélyezte volna mindezt. Nyilvánvalóan nem tudunk mást tenni, mint várakozni, és reménykedni abban, hogy a Madách tér valóban megújul, hogy eltűnnek az autók, s hogy azok a funkciók fognak érvényesülni, melyek hasznosak a 7. kerület, és a város lakói számára. 

Három nappal ez előtt írt arról a Kerékagy (http://goo.gl/XGqyxz), hogy a Kertész utcában ellopták annak a japán férfinak a biciklijét, aki öt éve ezzel a járművel megy ide-oda a világban. A kerékpárnak természetesen elsősorban az eszmei értéke nagy, arról nyilatkozott a sértett, hogy öt együtt tölötött év miatt szeretné megtalálni a tőle eltulajdonított eszközt. Sajnos egyelőre - egy kamu híren kívül - nem sok jel mutatkozik arra, hogy ez a szerencsés esemény bekövetkezik, azonban a Budapest Bike Maffia egy gyűjtés szervez, hogy Yoshihiro Shimadának új világjáró kerékpárja lehessen. Ha szívesen támogatnátok az utazót abban, hogy folytathassa nem mindennapi túráját, akkor nézzetek rá a Bika Maffia facebookjára: 

kép forrás: Kerékagy.blog.hu 

"Dobjuk össze, segítsünk! 
Rengetegen osztottátok és osztottuk meg annak a Japán a világutazónak Yosihiro Simada felhívását, akinek Budapesten ellopták a bringáját.
Rettenetesen szomorú ez ránk nézve, hogy az 5 év alatt miközben bejártavele a fél világot, épp hőn szeretett fővárosunkban érezte valaki úgy, hogy megszabadítja tőle.

Bringások lévén extra módon nem nézzük jó szemmel a bringalopásokat, no pláne országimázs szempontból sem értékelhetnénk pozitívnak ezt a tettet. 
Mivel szkeptikusak vagyunk azzal kapcsolatban hogy meglesz, úgy döntöttünk, hogy minden erőnkkel megpróbálunk segíteni és összeépítjuk Yoshihiro bringáját. 
Az érzelmi oldalát sajnos nem tudjuk pótolni, - hacsak nem a belefektetett pénz munka és energia nem ad annyit mint a régi paripa - de a bringát igen.
Kérünk benneteket hogy segítsetek, dobjuk össze, dolgozzunk rajta!
A bringa nem olcsó 700.000 ft körül mozog, de itt az esemény 
oldalán részletesen közzé tesszük, hogy mi mennyibe kerül és a beérkezett összegeket is."

Yosihiro-val felvettük a kapcsolatot, végtelenül hálás volt de kicsit mintha nem értette volna mit is akarunk. Mi mást? Segíteni, hogy folytathassa az útját, hogy vigye a hírünket, így is lehet dolgozni egy célért, közösen. 
Ő már felvette a gyártóval a kapcsolatot, folyamatosan közöljük mire jutottunk!"

további részletek: http://goo.gl/AkrbDC

Nem 7. kerületi ügy ugyan, de itt történt a szomszédban, és egyébként is, miért ne osztanánk meg mi is. Reméljük, sikerül felgöngyölíteni az ügyet!

A 6. kerületben található Jókai utca egyik üzletében egy fiatal férfi és egy nő pénztárcát lopott. Csütörtökön (16-án) este hat óra körül követték el a bűncselekményt, a rendőrség szombaton tette közzé a fényképet, amely alapján keresik a két elkövetőt.

A police.hu  adatai alapján a férfi nagyjából 185 centiméter magas, 30-33 év körüli. Az elkövetéskor farmert, kék sapkát, fekete télikabátot viselt. A kabátja hátán egy nagy méretű, fehér 98-as számjegy látható.

A nő körülbelül 165 centi, 25-30 év körüli. A haja hosszú, göndör, az elkövetéskor kék színű, hosszú télikabátot és fekete csizmát viselt.

A rendőrség azt kéri, hogy aki a gyanúsítottakat felismeri, vagy információja van a bűncselekményről, hívja a 06-1-461-8141/140-es telefonszámot, illetve tegyen névtelen bejelentést az ingyenesen hívható 06-80-555-111 Telefontanúzöld számán (h-cs: 8-16 p: 8-13), a 107-es, vagy a 112-es központi segélyhívó telefonszámok valamelyikén.

Egyre gyakrabban érzem azt, ha vásárolni megyek, vagy valamilyen szolgáltatást nyújtó céghez, vállalathoz, bolthoz, netán személyhez stb. fordulok, hogy visszaélnek a bizalmammal, és persze az adott dologba belefektetett időmmel, pénzemmel, és még sorolhatnám. Az efféle alapdolgok nálunk meglehetősen problematikusak, és sokat gondolkodom azon, hogy hogyan is lehetne elérni, hogy rögzüljön a fejekben, hogy ne a vásárlónak legyen teher, ha valaki rosszul végzi, amit vállalt, és még pénzt is keres vele. Aki szolgáltatást nyújt, annak kötelezettségei (is) vannak, és ha például rendelek egy taxit, és abba sikerül beülnöm, majd közlöm, hová is szeretnék menni, ne kelljen magam kellemetlenül érezi amiatt, hogy elvisz a megadott címre.

Múlt hét csütörtökön, azaz december 19-én két barátommal a hetedik kerületből sétáltunk kifelé, majd kiértünk egészen az Andrássy útig, és úgy gondoltuk éjfél körül, hogy inkább hívunk egy taxit az Opera elé, mivel az egyébként igen jó éjszakai közlekedés a 105-ös busz vonalán hiányos. Éjfél előtt néhány perccel megrendeltük az autót a Budapest Taxi vállalat diszpécserétől, aki 5-10 perces várakozási időt jósolt. 15 perc elteltével, s mivel igancsak hideg volt, újra tárcsázta az egyikünk a számot, amikor is azt állították – kérdésünkre, hogy hol a fenében is van az autó –, hogy már a Teréz körúton jár, ami tudvalevőleg pár percet jelent az Operától. Újabb 15 perc elteltével, amikor már arról beszélgettünk, hogy egy másik útvonalon már körbértünk volna a Moszkváig (értsd: Széll Kálmán tér), újra tárcsáztuk az ismert számot: a diszpécser azt a valótlanságot álltotta – az ő hibájából-e vagy a soföréből, nem lehet tudni –, hogy az autó megérkezett, de nem találta meg a rendelő félt. Hozzáteszem, hogy egyetelenegy gépjármű sem járt arra a Budapest Taxitól, pedig erősen figyeltünk ott a hűvősben, s talán nem kell részletezni, hogy amennyiben az említett intézmény elé rendelünk egy kocsit, és Budára mennénk, akkor nem olyan nagy a terület, ahol várhatjuk, és így múlt hét csütörtökön vártuk a gépjárművet. „Engesztelésül” küldtek számunkra egy másik autót, ami éjfél után 35 perccel meg is érkezett. Ez a kis várakozás, illetve az értelmetlen telefonok sorozata még le se fárasztott minket igazán, hiszen az est korábbi szakasza jól telt, még át is lendültünk volna ezen a „kis apróságon”. De a java, a véleményem szerint csak itt jön: beültünk az autóba, közültük, hogy először a Moszkva térre mennénk, onnan vissza fel a Királyhágó tér felé, majd fel a Svábhegyre. Rendben. Végig a Deák felé, majd Lánchíd, át az Alagúton, kiérve az Attila út sarkára megérkezett az első kérdés a sofőrtől: „Itt most akkor forduljak jobbra?” Gondoltam, lehet a Krisztina tér felé is, és ott jobbra, de azért mégis menjünk az Attila úton, számítanak a kilométerek. Közöltük, hogy a Moszkvánál majd vissza kell fordulnia, el is értünk a Vérmező útig, ott kiszállt az egyik barátom, majd amikor visszaértünk a Déli közelébe, megérkezett a második kérdés is: „Menjek fel itt a Kék Golyó utcán?” - Mivel a Királyhágó tér volt a második célpont, azt javasoltam, hogy ne, merthogy szerintem az Istenhegyin, ha felmegyünk a KéK Golyón, nem lehet visszafordulni. Elértünk tehát a Nagyenyed utcáig, ott már én javasoltam, hogy menjünk föl jobbra, de akkor a sofőr rám förmedt, hogy ott szintén nem tud elmenni a Királyhágó tér felé. El tud. Ez ki is derült és szerencsére én voltam az, aki kiszállhatott másodikként.

A csalinkázásnak nem tudom azóta, hogy milyen következményei lettek, de azt hiszem, nem is volnék rá kíváncsi. Ennyi bőven elég volt a a taxizásból a 2013-as évben.

Friss zöldségre volna szükséged, olyanra, ami egyenesen a termelőktől kerül hozzád? De nincs elég időd, hogy keresgélj vagy napról napra beszerezd az egészséges alapanyagokat? Szerencsére itt a megoldás a problémára; A Zöld Waldorf Szociális Szövetkezet jóvoltából könnyen hozzájuthatsz a friss zöldségekhez és gyümölcsökhöz, melyek Szeged környéki gazdáktól jutnak el a fővárosba! Ahogyan azt az egyik átvevő helyszínen, a Szimpla Háztáji Boltban a Szövetkezet egyik munkatársa elmondta; nagyjából egy tucat termelővel állnak kapcsolatban, akiktől vegyszermentes zöldségeket vásárolnak fel. Üzlethelyiséget vagy raktárt nem üzemeltetnek, így tartva alacsonyan a költségeket és az áraikat. Ha igény van rá, a termékeiket házhoz szállítják, azonban aki tudatosan gondolkodik, és szempont a számára, hogy megtakarítódjon a házhoz szállítási költség, az az átvevőpontokon juthat hozzá a kis illetve nagy kosárhoz, pl. csütörtökön 16 és 19 óra között a Kazinczy utcában található Szimpla Háztáji Boltban. A kosarak természetesen mindig az előző napon kerülnek összeállításra, de a rendelés menetéről bővebb információt találhattok a www.zoldsegkosar.hu oldalon.

fotó: Szöllősi Mátyás

Használjátok ki ezt a szuper lehetőséget!

Néhány héttel ezelőtt, Buda, Pest és Óbuda egyesülésének 140. évfordulóján útnak indult a legnagyobb közösségi portálon egy új oldal, a Budapest Katalógus, mely saját elmondása szerint azért jött létre, hogy "Életek, pillanatok, álmok, vágyak, olykor tragédiák" rögzülhessenek egy-egy képpel és rövid szövegekkel a facebookon.

A naponta új arcot bemutató oldal láthatóan arra törekszik, hogy egy egységes képi világgal és rövid, tömör, néhol egy-egy mini storyt, néhol csak egy mondatot kiragadó frappáns szöveggel igyekezzen a legkülönfélébb embereket megmutatni Budapest lakói és az ott megforduló személyek közül - kiegészítve a szövegek angol fordításával is mindezt, így bővítve az olvasótábort, megcélozva a lehetséges és tényleges budapesti látogatókat. "Budapest pont olyan színes, mint a lakói és a vendégei – az emberek, akik ellátogatnak hozzánk, vagy visszatérnek a helyekre, ahol már annyiszor jártak, és amiket az emlékezetükbe véstek." - olvasható a nyitó szövegben. A legizgalmasabb mindebben talán az, hogy bárki rátalálhat egy ismerős arcra, vagy konkrét ismerősre, és az a pillanat is eljöhet, amikor összefut azokkal, akik ezt a projektet csinálják és ő is bekerül a Budapest Katalógusba. Az oldal némi böngészése után láttunk már hip-hop énekest, modellt, költőt, olyan srácot, aki a thai boxért rajong vagy épp egy lányt, akit lenyűgöz minden, ami szecessziós,

Nézegessétek az oldalt, mert izgalmasnak tűnik, és nem mellesleg rólunk szól, budapestiekről és persze magáról a városról, ami, nagyon is úgy tűnik, igazán változatos és különleges.

(fotók: Budapest Katalógus - Szöllősi Mátyás és Mohai Balázs)

beszélgetés Bencze Györggyel Erzsébetváros jelenéről és jövőjéről

A Klauzál tér felújításával kapcsolatban pályázott az önkormányzat a TÉR-KÖZ pályázaton, de a projekt végül nem részesült támogatásban. Ennek ellenére, úgy tudom, hogy megvalósul a terv valamilyen formában. Mire lehet számítani ezzel kapcsolatban?

A Klauzál téri csarnok felújításáról – mely egy gyönyörű szép ipari műemléképület – a képviselőtestület már döntött. Még a térköz pályázat kihirdetése előtt jóval megszületett a döntés azzal kapcsolatban, hogy ezt a felújítást az önkormányzat mindenféleképpen megcsinálja. Eredeti, tehát műemléki szempontok szerint helyreállítja a csarnokot és vissza fog térni tulajdonképpen eredeti funkciójába, tehát gyakorlatilag egy piac lesz belőle, annak a klasszikus funkcióival, és nyilván, ahogy manapság ez már minden piacon lenni szokott egy nagyobb élelmiszer-áruházzal és egy csomó kisbolttal, őstermelővel, más egyébbekkel. Szerepelt két másik projektje is a 7. kerületnek a pályázaton, sajnos a Klauzál téri végül nem nyert, ami azt jelenti, hogy minden bizonnyal a Klauzál térnek és a csarnoknak a felújítása elválik egymástól.

Amikor kiderült, hogy ezzel a projekttel elindulunk a Tér-Köz pályázaton, akkor megbíztuk a Reevolúció Kft.-t – Gauder Péter és Jáki Mónika voltak a vezetők ebben a projektben –, hogy dolgozzák ki a koncepciót. Azt látni kell, hogy az alapirány ebben az esetben nem egy olyanfajta átalakítás volt, mint amilyen mondjuk a Madách vagy az Almássy téri felújítás, ahol tulajdonképpen pihenésre, kikapcsolódásra alkalmas tér jön létre, hanem kettéválasztanánk a funkciókat és maga a Klauzál tér pedig valóban egy olyanfajta főtér lehet, ami nem arra való, mint a Károlyi ker, hogy kimegy az ember, leül és pihenget, míg a gyerekek szaladgálnak, hanem egy olyan főtér, ami befogadó minden olyan kezdeményezéssel kapcsolatban, ami egy főtérhez illik, ami képes arra, hogy egy piacot, egy vásárt lehessen rajta rendezni, ami képes arra, hogy koncertet vagy térzenét lehessen adni, hogy színházi előadásokat lehessen bemutatni és még lehetne sorolni.

A 7. kerületről ha ma bárhol szó esik, akkor az első dolog, ami beugrik az embereknek, különösen, akik érintettek, itt laknak a környéken: a szórakozó-negyed, ami itt az elmúlt évtizedekben, vagy egy évtizedben kialakult. 10-12 évvel ezelőtt elindultak ezek a helyek, de egyfajta szigetként, s nem sokan gondolták volna, hogy ilyen nagy méretű dolog lesz mindebből, csakhogy közbejött a gazdasági válság, ami különösen az ingatlan-befektetőket fogta vissza és óvatosságra intette, s azokat az ingatlanokat, amiket így-úgy itt a kerületben megszereztek, nem kezdték el fejleszteni, hanem azt látták, hogy van kereslet rá, hogy egyszerűen abban az állapotában, amiben van, bérbe adják, mert van aki szórakozóhelynek használná. És ez mostanra már egy világhírű történetté nőtte ki magát, ami egyfelől örömteli, tehát Magyarországnak valamilyen módon a hírét viszi a világban, rengeteget turista csak ezért jön ide, sőt a Magyar Turizmus Zrt. kifejezetten ezzel a tematikával külön foglalkozik külföldön. A fapados légitársaságok örülnek, mert rengeteg turista repül velük, és ezeknek az embereknek a jelentős része eljön a hetedik kerületbe, ha máskor nem, délután körbeszaladni, vagy a Szimplát lefényképezni. Jó a fővárosnak, hisz Budapesten van ez az egész, Budapest hírnevét viszik a világban. Tulajdonképpen a 7. kerületnek is jó, mert vannak olyan adódó helyei a területnek, amiken jól látszódik mindez. Azonban árnyoldalai is vannak, azok viszont mind itt maradnak, azzal nem foglalkozik a fővárosi önkormányzat, sem a Magyar Turizmus Zrt., egyáltalán senki… Tehát egyfelől létrejött valami, ami a turizmus szempontjából jó, gazdasági szempontból jó, nyilván munkahelyeket jelent, több ezer, több tízezer embernek ad szórakozási lehetőséget, másfelől pedig azok az emberek, akik 10 évvel ezelőtt csöndes kis utcácskákban laktak itt a 7. kerületben, azoknak az élete jelentősen megnehezedett.

De célszerű lett volna, azonban ez nekik valamiért nem egy fontos és központi kérdés, pontosabban, ha rosszmájú szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy amikor dicsekedni kell vele, akkor persze jól jön, de mikor az árnyoldalaival kell foglalkozni, akkor nem adnak sok segítséget. Sokan mondják azt, hallgatjuk lakossági fórumon, különböző médiumokban olvashatunk arról, hogy be kell zárni az egészet éjfélkor és akkor nyugalom lesz és béke. Én az gondolom, hogy ez a gondolat semmiféleképpen nem teljesíthető és nem is célravezető. Tehát azt látni kell, hogy itt nem egy elszigetelt jelenségről van szó, egy-két-három vendéglátó helyiségről, hanem legalább 150-200 üzletről, ami nyilván sok ezer embernek ad munkát, megélhetést, rengeteg adóbefizetés.Viszont nagyon kevés eszköz van az önkormányzat kezében, hogy valamilyen módon kézben tartsa a dolgokat. És azt az igény láttam megfogalmazva különböző közösségi oldalakon, hogy az önkormányzati vezetés és a polgármester úr miért nem találja ki például, hogy hogyan lehetne ezt jól megoldani. Rengeteget gondolkodunk rajta, tehát gyakorlatilag hosszú ideje folynak egyeztetések a vendéglátósokkal, hosszú ideje ülünk le hetente arról beszélni, hogy mik a problémák és igyekszünk a ezekre önálló válaszokat találni. Olyan helyzet nem létezik, hogy mindenki tökéletesen boldog és aki ide költözik a 7. kerületnek erre a részére, annak pontosan számolnia kell azzal, hogy hova jön és igazából azoknak okoz ez csak problémát, akik azelőtt költöztek ide, mielőtt ez a szórakozó-negyed kialakult.

Igen, bár azt kell mondjam, hogy például Zsendovits Ábel elmondta a BBC-nek, hogy azért vannak olyanok, akik abba a korosztályba tartoznak, és bulizni is gyakran eljárnak. De alapvetően mégis zavarja őket, én is meg tudom érteni, persze ha az ember bulizni akar, bulizni akar, de ha aludni, akkor aludni.

Igen, van a köztisztaságnak a problémája, és már most jóval előrébb járunk mint egy évvel ezelőtt, mert az önkormányzat saját kezébe vette az utcák takarítását. Eddig ez ki volt adva lényegében egy alvállalkozónak, de elég nehézkesen ment a kommunikáció, és nem nagyon volt érdeke annak a társaságnak, hogy rendben legyen a kerület. Én nem állítom, hogy elképesztően csodálatosak, gyönyörűek az utcáink, de sokkal szebbek mint egy évvel ezelőtt, legalábbis az én tapasztalataim és a visszajelzések is ezt mutatják.

Igen, és hát a felügyeleti díjnál még nem is tartunk, egyelőre ott tartunk, hogy saját kézbe vettük ezt az egészet és igyekszünk gyorsabban reagálni a problémákra, nekünk nem az a fő célunk, hogy eredményt termeljünk, hanem az a fő célunk, hogy minél tisztábbak legyenek az utcák, és hogy minél elégedettebbek legyenek az erzsébetvárosi polgárok. Ezen túlmenően van közbiztonsági probléma, ahol olyan jellegű átalakulások lesznek, illetve olyan irányba próbálja alakítani az önkormányzat vezetése a közterület-felügyeletet, hogy ne a kerékbilincselés legyen a fő cél. Ott van a rendőrség, mint másik eszköz, ami egyértelműen partner kell legyen a számunkra. Azt is biztos sokan tudják, hogy új rendőrkapitánya van a kerületnek és ő nagyon nyitott és agilis, meglehetősen fogékony ezekre a kérdésekre.

Erre jött a felügyeleti díj bevezetése, ami tulajdonképpen arról szól, hogy a takarítás, meg a közbiztonság kapcsán megnövekedtek az önkormányzatnak a terhei, tehát ezt mi pontosan látjuk forintra, hogyan is alakul, és ha azt szeretnénk, hogy megfelelő számú rendőr legyen az utcán, akkor fizetni kell. Amit még szeretnénk, és amit a polgármester úr kifejezésre juttatott az ezzel a témával kapcsolatos beszélgetéseken, hogy szeretnénk tisztán látni; mik is a problémák, egy probléma-térképet föltéve, ez mennyire, hogyan érinti súlyosan az embereket. Az is teljesen világosan látszik, hogy nem megmondható, hány embert érint ez hátrányosan, hány vesztese van ennek a fajta átalakulásnak. Vannak bizonyos emberek, akik megjelennek előttünk, blogot írnak, szerepelnek különböző fórumokon, vannak akik leveleket írogatnak...

...És sokszor, ahogy látom-olvasom, nagyon felületesek, és felindulásból írnak bizonyos problémákról. Ami persze érhető, ahogy erről szó is volt, de azért egy-két kattintással el lehet jutni más véleményekhez, álláspontokhoz, érvekhez...

Legyen felelős és kész. Nem tudja, hogy mi volt eddig, mi lesz ezután, tehát a problémának milyen természete van, hogyan kezelhető. Vannak aktívabb emberek, passzívabbak, nyilván van olyan is, aki vesztesnek érzi magát az elmúlt években olyan értelemben, hogy neki egy adott módon megváltoztak az életkörülményei, aminek nem örül. De ugyanakkor semmilyen módon nem juttatja kifejezésre, hisz vannak olyan emberek, akik kevésbé hajlamosak arra, hogy leveleket írogassanak, szerepeljenek, blogot vezessenek, stb. Mélyére kell menni a problémáknak, és ennek érdekében létrehozunk a közeljövőben egy olyan fórumsorozatot, ahol az önkormányzat igyekszik eljutni minden egyes érintetthez; kerületi polgárokhoz, s nyilván nem egyenként keresve fel őket, hanem csinálnánk néhány társasházanként, adott területenként összejövetelt, nevezzük lakógyűlésnek.

Így van, mondjuk a Klauzál tér számára, nyilván ez attól függ, hogy mindez hány lakót érint. Ezekre az összejövetelekre szeretnénk elhívni továbbá az önkormányzat képviselőit, a különböző hatósági ügyekben illetékes szervezeteket, a vagyonkezelőt, a kerületi képviselőket, adott esetben civil szervezeteket is, tehát nagyon bízom abban, hogy a lakók meglátják majd, hogy az önkormányzatot érdekli ez a téma, az hogy mi és hogyan történik Erzsébetvárosban, hol van kiemelten probléma, hiszen ha azt látjuk, hogy mondjuk egy adott szórakozóhellyel kapcsoltban 88-an panaszkodnak, míg a mellette lévő háromra egy ember sem, akkor ez nem azt kell eredményezze, hogy be kell zárni az összes kocsmát, hanem meg kell nézni; azzal az adott hellyel kapcsolatban mi a gond. Emellett fontos megemlíteni, hogy szeretnénk létrehozni egy afféle hotline-t, amely arról szólna, hogy lenne itt a Kazinczy utca környékén, hiszen ez az epicentrum a szórakozónegyednek, egy olyan hely, ahová állandó jelleggel, tehát éjjel-nappal be tud telefonálni az, akinek problémája van, és ezeket itt el tudnák mondani, s végre nem azzal találkoznának, hogy írnak egy levelet az önkormányzatnak, amire 3 hét múlva kapnak választ. Sőt, ha a felügyeleti díjból megoldható, akkor mindenképpen tartanánk egy olyan takarító-brigádot, akik éjjel is jelen vannak a kerületben.

A következő, amiről szó van, az egy etikai kódex megalkotása, aláírása, melyre az Azért7 Egyesülettel együtt már kísérletet tettünk, öt pontot foglal ez most magába, melynek a lényege, hogy kössünk egy olyan megállapodást, „társadalmi szerződést” az önkormányzat és a szórakozóhelyek között, amiben bizonyos alapelveket lefektetnénk, amiket nem tudunk jogilag igazán szankcionálni, de ez által a megállapodás által érvényt nyernének, és úgy gondolom, hogy azok, akik ezt a szakmát komolyan veszik, és ebben a vendéglátós közösségben erősek, hallatszik a hangjuk, elismertek, azok ezt be fogják tartani, s mindez hatással lesz a többi vendéglátóhelyre, például a frissen nyílt helyekre is.

Mondanál példákat, hogy mi az, ami konkrét változás lehet, új igazodási pont?

Igen, például azt szeretnénk, hogy ezentúl ne áttöltsék műanyagpoharakba a még meglévő italokat távozáskor, hanem az üzlethelyiségen belül fogyasszák el. Nem szeretnénk, hogy kikerüljön az utcára a bent megvásárolt termék, hiszen elég komoly probléma a hangoskodás az utcán, és ugyebár ezt csak erősíti az a tény, hogy dohányozni a legtöbb hellyel kapcsolatban, melynek nincs udvara, vagy szabad tere, csak az utcán lehet. És ez egy adottság, ezzel nem lehet mit kezdeni. Azonban ha visznek magukkal italt, akkor a kint eltöltött idő megnő, és ez a zajszennyezettséget csak növeli.

Ezt most még nem lehet biztosan megmondani, de talán a felügyeleti díjnak nem is ez az elsődleges szerepe, hogy az önkormányzat pénzhez jusson, hanem hogy a vendéglátósoknak is érezniük kell a saját felelősségvállalásuk ebben a történetben. A felügyeleti díj hozzájárulás ahhoz, hogy az önkormányzat ezeket a problémás kérdéseket kezelni tudja. Ennek a szemléleti jellege a döntő, hiszen ha ezt az öt pontos szabályzatot is megnézzük, abban is szerepel, hogy részletesen szeretnék látni a vendéglátóhelyek is, és persze mindenki, hogy mire is megy el a pénz konkrétan.

Nagyon helyes, tegye is fel ezt a kérdést, de az fontos, hogy egy olyan városrészről beszélünk, aminek 20 milliárdos költségvetése van évente, itt pedig néhány tízmillió forintról beszélünk, tehát nem egy olyan óriási tétel, ne gondolja senki, hogy ettől lesz sokkal könnyebb az önkormányzat helyzete.

De hát, mégiscsak pénz, amit ezekre a dolgokra lehet fordítani..

Igen, de nem ebből fogunk fejleszteni, tényleg az a feladatunk, hogy ezt a pénzt az elmondottakra fordítsuk, és az önkormányzatnak érdeke is az, hogy be- és megmutassa, mit is tett a biztonságért és a tisztaságért a kerületben.

Beszélnél még a parkolási kérdésről, illetve a Kazinczy utcában kialakult helyzetről? Milyen változások várhatók itt, illetve kerületi szinten?

Fejlesztésekről most nem tudok, de a sétálóutca ügye az egy nehézkes kérdés. Tettünk egy kísérletet, ami elég félszeg volt, és nem is lehetne azt mondani, hogy egyértelműen pozitívak lennének a visszajelzések. Megkértük a BKK-t, hogy este 8-tól 6-ig, illetve hétvégén egész nap ne lehessen behajtani az utcába. Sajnos a kommunikáció elég nehézkesen ment az önkormányzat és a BKK között, holott ők is itt vannak a kerületben; megírta a polgármester a levelet, hónapokig nem történt semmi. Aztán egyszer csak kikerültek a táblák úgy, hogy senki az önkormányzattól erről nem értesült. Nem volt beleszólásunk abba, hogy milyen technikával kerüljön lezárásra az utca.. Ezt nem egyeztették az önkormányzattal, csak most ősszel volt egy megbeszélés, és akkor beszéltünk arról, hogy ez a kísérleti jellegű lezárás meg fog szűnni, hiszen az itt lakók is nehéz helyzetbe kerültek az által, hogy nem kaptak külön engedélyt a parkolásra. Tanakodunk azon, hogy a jövő évtől hogyan kezeljük ezt a kérdést. Én azon az állásponton vagyok, hogy a lakókat meg kell erről kérdezni, nyilván az ő véleményük a legfontosabb, hisz az semmiképpen sem fordulhat elő, hogy ők még egyszer ilyen helyzetbe kerüljenek. Fontos lenne kitiltani a taxikat, erre jelenleg nincs technika, még a KRESZ-ben sem szerepel mindez.

Igen, itt pont az volt a probléma, hogy behajtottak hétvégén is, és ha jól tudom, ezt nem nagyon lehetett, még a kamerákkal sem, ellenőrizni, és olyanokat büntettek meg, akik itt élnek.

Igen, ezek a kamerák nem működnek, az újak beszerzése most zajlik, és valóban, ez volna a bizonyítás legjobb módja, ha mindez kamerákkal ellenőrizhetővé válna. Ugye az engedélyeket rendszámra adják, tehát akkor minden adva volna, hogy a szabály betartatásra kerüljön. Szóval, fel kell dolgozni összességében a tapasztalatokat, és ezek alapján kell döntéseket hozni. Ennek lehet talán a legjobb módja az, amiről beszéltünk, a fórumok, az egyeztetések, ahogy az a Klauzál téri projekt esetében már tapasztalható volt.

Bencze György 46 éves, a Műegyetemen és Államigazgatási Főiskolán végzett, több mint két évtizedes önkormányzati közigazgatási és irányítási tapasztalattal rendelkezik. Erzsébetváros vagyonkezelő holdingjának vezetője.

Az, hogy történnek érdekes, és felettébb furcsa dolgok a kerületben, szinte megszokott, hírt is adtunk már korábban néhány ilyen kirívó esetről. Azonban az a történet, amit P. Balázs, a Wesselényi utcában található egyik vendéglátóhely tulajdonosa megosztott velünk, mindenképp elszomorító és elgondolkodtató, abban a tekintetben, hogy milyen irányvonalak és érdekek mentén történnek bizonyos esetek. Balázs pár nappal ezelőtt jókedvűen, mosollyal az arcán mesélte el ezt a történetet, amit most igyekszünk itt összefoglalni a számotokra.

2013 áprilisának elején jó néhány munkás dolgozott P. Balázsnak azért, hogy az általa üzemeltetni kívánt vendéglátóhely megnyithasson, és ehhez, nyilvánvalón különféle alapanyagokra volt szükség, mivelhogy jócskán átalakításra került az egyébként korábban is konyhás helyként működő üzlet. Azt már az elején érdemes megjegyeznünk, hogy Balázs építész végzettséggel rendelkezik, tehát nyugton bízhatunk abban, hogy alapos munkát végzett és ilyet is várt el azoktól, akik neki dolgoztak ebben az időben az átalakításon. Április 5-én aztán a Közterület Felügyelet, már nem első alkalommal, meglátogatta az éppen alakuló üzletet, és ekkor 30 ezer forint bírságot szabott ki rá. Balázs elmondta, hogy ez – a határozat szerint – egy „köztisztasági rendbírság”, ami azt takarja, hogy sóderrel szennyezték az utca felületét, amikor az építéshez szükséges alapanyagokat bepakolták az üzletbe. Elmondása szerint, mivel gyakorlatilag ezen időszak alatt folyamatosan érték efféle inzultusok, nem tulajdonított komolyabb jelentőséget az ügynek, befizette az említett összeget a postán és dolgoztak tovább az üzleten, ami el is készült, ma is üzemel nagyszerűen. Azonban néhány hónap elteltével, a budaörsi járási bíróságtól – mivel P. Balázs nem budapesti lakos – kapott felszólítást, hogy mivel az ő tudomásuk szerint nem fizette be az említett összeget, 6 (azaz hat) napra be kell vonulnia a börtönbe, hogy törlessze az adósságát, illetve, megválthatja ezt azzal, hogy ha azonnali hatállyal befizeti a 30 ezer forintos összeget. Balszerencséjére a felújítás alatt a csekk bizonylati része elkallódott, így nem tudta igazolni a befizetést. Az érdi szabálysértési hatóságnál, mikor hozzájuk fordult, azt javasolták, hogy az ilyen eseteknél jobban jár az ember, ha feljelentést tesznek ellene, mert az elbírálás során, amit nyilván nem a Közterület felügyelet maga végez, elutasításra kerül majd az ügy. Ezt követően az ügyben illetékes bíróval is beszélt Balázs, aki elmondta, hogy a rendőrségének már ki van adva, hogy állítsák elő és a börtönbe kerülést csak úgy kerülheti el, ha a hatályos összeget valaki azonnal befizeti, és annak bizonylata bemutatásra kerül. A bírónő, amikor Balázs felkereste telefonon, azt is kiemelte, hogy – amennyiben Baracskára kerül – a csekk bizonylatának felmutatásával azonnali hatállyal el kell hogy engedjék a börtönből. P. Balázs elmondása szerint egyedül maga a Közterület felügyelet nem foglalkozott az üggyel, s még annak hatására sem voltak hajlandóak utánanézni, hogy vajon tényleg befizetésre került-e már korábban az összeg, hogy a járási bíróság telefonon megkereste az Erzsébetvárosi felügyeletet. Hivatalos válaszukban pusztán annyit közöltek, hogy nem találják a bizonylatot, ami igazolná, hogy P. Balázs befizette a harmincezer forintot. Az érintett, beszélgetésünkkor és korábban is, a Közterület Felügyelet felé is jelezte, hogy úgy véli, nem neki kellene bizonygatni, hogy befizette az összeget, hanem – ha problémája van az illetékes hatóságnak – nekik igazolni azt, mivel és kinek tartozik. Ez „természetesen” elmaradt. A vége persze a huzavonának az lett, hogy P. Balázs ismételten befizette a bírságot, és így nem kellett egyetlen percet sem börtönben töltenie.

A történethez tartozik még, és ezt egyfajta zárójeles résznek tekinthetjük, ami talán összefügg az esettel, talán nem, hogy azóta, az elmúlt hónapokban három alkalommal büntette meg a Felügyelet az üzletet a terasz különféle jogtalan használata miatt, holott engedéllyel rendelkeznek, és ráadásul majdnem 2 négyzetméterrel kisebb(!) felületet használnak, mint amire jogosultak. P. Balázs mindezt nevetve mesélte el nekünk, és csupán azért szomorú, mert úgy érzi; ez bárkivel megtörténhet, s hogy bizony sokszor célzott „támadásnak” vannak kitéve bizonyos vendéglátóhelyek, amelyek ugyanakkor minden erővel igyekeznek betartani és betartatni a szabályokat, rendesen fizetik az adót, a most bevezetésre kerülő felügyeleti díjról nem is beszélve. Arról is beszélt még, hogy Erzsébetvárosnak vannak olyan részei, melyek a Főváros által kezeltek, ők adják ki mondjuk a helyfoglalási engedély, s vannak olyanok, melyeket maga a 7. kerület felügyel. Érdekes, hogy az előbbi részeken feleannyiba kerül egy ilyen engedély, és ráadásul egész éjszakára érvényes a helyfoglalás. P. Balázs azt is kiemelte, hogy tisztában van vele: az itt lakóknak bizonyos értelemben nehézségeket okoz, hogy ilyen sok vendéglátóhely üzemel a kerületben, de egyrészt ennek megvannak a maga előnyei, másrészt ez semmiféleképpen sem függ össze az igazságtalansággal és a jogtalan bíráskodással.

Az említtetek alapján bizonyára mások is küzdenek efféle problémákkal. Nem szívesen írjuk azt, hogy szeretnénk összegyűjteni a hasonló eseteket, bárcsak ne kellene többet ilyen és ehhez hasonló dolgokról írni, de egyelőre úgy tűnik, bármi előfordulhat.

Ma, azaz 2013. október 16-án átadásra került a Neopaint festőcsapat által, a Rumbach Sebestyén utcában készített falfestmény, mely a legendás 6:3-as győzelem előtt tiszteleg, amit az Aranycsapat hajtott végre még 1953-ban, a Wembleyben. Ezer négyzetméteren három hét alatt 400 liter festék felhasználásával készítette el a Neopaint Works alkotócsoport a monumentális falfestményt a budapesti tűzfalra. A terveket és a kivitelezést a művészcsoport végezte, korabeli plakátok és fotók felhasználásával.

fotó: Szöllősi Mátyás

A Neopaint Works művészcsoport az egyéni megrendelések mellett 2010 óta a város központi területein található hatalmas falfelületek dekorálását tűzte napirendre a TűzfalRehab akcióterv égisze alatt. A projekt a kortárs köztéri képzőművészet, az urban art eszközeivel kívánja felszámolni a belváros hatalmas tűzfalainak szürkeségét.

Márai Sándor életműve még mindig tartogat meglepetéseket, és az új felfedezések természetesen mindig új megvilágításba helyezik az egész életművet is. Október 16-án Mészáros Tibor az előadássorozat újabb állomásán igyekszik eloszlatni a tévhiteket, és ugyanakkor bemutatni néhány művet, Márai '56-tal való kapcsolatát, és még sok mindenről szó lesz ezen az estén Máraival kapcsolatosan:

A Város Mindenkié blog immáron a 3. menetét szervezi meg abban az ügyben, hogy rávilágítson mindenki számára, milyen sok üresen álló lakás van ma Budapesten. Az október 19-én a Deák téri templom elől indulva végigjárható egy hosszú túra, melynek során megtekinthetők az épületek, adott esetben konkrét lakások is, melyek kihasználatlanul tengődnek a belvárosban. Mint ahogyan az a most kézhez kapott szórólapjukon is olvasható, énekkel, dobolással egybekötve, tehát mindenképpen vidáman, jó kedvűen történik majd mindez - tehát sejthető, hogy elsődleges cél itt is a közösségteremtés, -formálás,és a párbeszéd az adott problémáról.

A Város Mindenkié mozgalom vár minden érdeklődőt 2013. október 19-én, délután kettőkor a Deák téren.